"Mint állatorvos, elkezdtem a Pszichoinformatika tábor után sokat gyakorolni, és nagyon érdekes tapasztalatokról tudok beszámolni. Asszisztenseimet is rávettem az intuíció gyakorlására. Azon gyakoroltunk, hogy a hőmérő mennyit fog mutatni egy műtét utáni kutyán. Én 36.2-t érzékeltem, mások 36.7 körül tippeltek. Nekem volt igazam :)

Máskor egy macskával jött be a gazdája, egy kullancs miatt. Miközben elővettem eszközeimet, azt néztem intuitíve, mentálisan, hogy hol lehet a kullancs. Úgy éreztem, hogy az álla alatt lesz. Kérdeztem is a gazdáját, hogy „Nem az álla alatt van?”...erre kérdezi, hogy honnan tudtam?

A távolba hatást a párommal gyakoroltuk egymástól függetlenül, nem tudva, hogy mind a ketten ugyanazt csináljuk, amit a táborban gyakoroltunk, és ki is próbáltunk: hajnalban arra keltünk, hogy a szomszéd kutya ugat. Gondoltunk rá, lecsendesítettük...elcsendesült.

Reggel megkérdezem a páromat, hogy Te csináltál valamit? Azt mondja, hogy persze, lecsendesítettem :)"

Csaba

„Nem kellett sok idő, hogy meglegyen az első tudatos álmom, ami sokkal fantasztikusabb, mint ahogy a tanfolyamon próbáltad érzékeltetni, mert ezt az érzést és tapasztalatot tényleg nem lehet elmagyarázni! Negyedik napja, hogy gyakoroltam a valóságteszteket, és tényleg összejött a tudatos álom, de már irányítottam is!

Álmomban „arra ébredtem”, hogy egy sivatagban szürcsölöm a hajnali kávémat, mintha ez a világ leg természetesebb dolga lenne. Persze, fel sem tűnt, hogy bár az órám hajnal hatot mutatott, tökéletes melegben süt a nap. Azért mégis elkezdtem gyanakodni, hogy ez így valahogy nem nagyon stimmel, de még mindig normálisnak tűnt a jelenet. Ekkor gondoltam egyet, és álmomban megcsináltam 1-2 valóságtesztet. Pillanatok alatt ráébredtem, hogy álmodom!

Azt tudni kell, hogy az általad javasolt, lefekvés előtti önszuggesztív technikával kértem, magam, hogy észrevegyem, hogy álmodok, és hogy meglátogathassak egy kolostort. Ez eszembe is jutott, és rögtön elkezdtem a kolostor felé repülni, és még emlékszem a sietségre is, mert azt gondoltam, hogy nem fogok tudni sokáig tudatos maradni az álomban. És ez így is volt…

A kolostorba érve „fenti mesterek” közé keveredtem, akik már érzékelhetően vártak nagyon rég óta. Ez az érzés is mélyen megragadt bennem: mintha már időtlen idők óta vártak volna, de mintha Nekik ez az idő semmit sem számított volna. Furcsa volt, mert ezt az érzést korábban biztosan nem tapasztaltam magamon!

Leültem a szerzetesek közé meditálni, fantasztikus szatori élmény volt, ilyen jót még sosem meditáltam, de sajnos belealudtam – az álmomban.

Összességében azt biztosan állíthatom, hogy ritka jó, mély, eseménydús éjszakám volt, még ha csak percekre is, de számomra egy nagyon nagy kaland, amit sosem felejtek el!”

Nóri

„Asztrológusként az intuíció erősítését és a Tonglen technika elsajátítását nagyon hasznosnak éreztem. Eddig is tudtam, hogy aki a spiritualitással foglalkozik, elengedhetetlen, hogy fejlessze intuícióját, hiszen az asztrológiai képlet sem árul el mindent részletesen, tudni kell az adott eset mögé látni!

A tanfolyam után barátaim megkértek, nézzek rá a költözésre, mert hamarosan lejár az albérletük. A horoszkópból több lehetséges változat is látszódott, mégsem tudtam egyértelmű választ adni. Ezért rájuk hangolódtam a Tonglennel, és azonnal jött egy kép, ahogy a nappaliban beszélgetnek, láttam ki hol ül a kanapén, majd láttam, ahogy a barátnőm párja felállt és elkezdett internetezni. Eközben a hasamban egy apró rándulás volt, nem tudtam akkor hova tenni.

Ez után feltettem a kérdést, hogy őket hol látom 1 hónap múlva? Erre nem jött kép, ezért tovább mentem, és 3 hónap múlva jött is egy kép a lakásról...

Felhívtam Őket rögtön, és kiderült, hogy valóban a nappaliban ültek, szinte pontosan úgy, ahogy láttam, majd interneteztek, és a barátnőmnek épp görcsölt a hasa...

Mindannyian nagyon meglepődtünk, mikor elmeséltem.”

Ildikó

„Már 1-2 éve stagnált a webshopom forgalma, sőt, néha statisztikailag inkább lejtősnek látszott az idővonal, így elővettem régi könyveimet a pénz bevonzásáról, olvasgattam őket, de éreztem, hogy el kell menjek a Tudatos teremtés tanfolyamra, ha eredményeket szeretnék elérni. Nem sokat haboztam, annyit már tudtam, hogy ha valamit akarok, akkor a tettek mezejére kell lépni.

Meglepett, mennyire racionálisan magyaráztad el a dolgokat. Szinte semmi spirituális humbug, vagy félrebeszélés nem volt, minden megalapozott, és érthető volt, és ami még nagyon tetszett, hogy eléggé egyszerű dolgokat adtál nekünk házi feladatnak. Nem tudom a többiek hogy voltak vele, de én nekiültem legelőször is, hogy a különböző technikákat sorrendbe tegyem, mikor mit fogok megcsinálni. Úgy rákészültem, mint egy vállalkozásra, amit az ember felépít, mert hát bevallom, ez a szisztematikus racionalitás meg van bennem, mint vállalkozó, a szokásos üzleti sémákat tudom követni, de Tudatos Teremtésre nincsenek itt nyugaton ennyire konkrétan követhető sémák.

Vissza a lényegre: elkezdtem csinálni a listákat, a vizualizációkat, és bevetettem az intuíciót, amivel rájöttem, hogy mennyi mindent elhanyagoltam a webshopommal kapcsolatban, illetve olyan hiányzó dolgokra jöttem még rá, amikről nem is tudtam, hogy léteznek! Szinte sokkolt! Hogy lehettem ennyire „hülye”?

Ami nagyon tetszik, az egyik technikában, az „Áldozat” témakör, tehát amikor leírjuk, és megígérjük, hogy milyen áldozatokat fogunk tenni kívánt célunk érdekében. Hát teljesen nyilvánvaló, hogy ennek azonnal meg is lett az eredménye! Természetesen szorgosan tettem is érte, de már az első hónapban meglátszott az oldal látogatottságán, majd a PayPal accounton, hogy mennyire sikerült beteremtenem a vevőket (kitalálható, hogy legfőképpen az online marketinget toltam meg rendesen, és meg is lett a hatása).

Igaz volt az, amit mondtál, hogy a gyakorlatokat a kezdeti sikerek után ne hagyjuk abba, de nem is kell erőltetni. Néha visszatérek a gyakorlatokhoz, megint találok egy-két módosítani valót, és megy a szekér töretlenül!

Köszönöm!”

Szilvi

Rupert Sheldrake biológus, a Cambridge-i egyetem egyik legmegosztóbb kutatója számtalan kutatási területen vizsgálta az addig megmagyarázatlan tudati jelenségeket: az állatok telepatikus képességétől az élőlények előérzetén át a kismamák és gyermekek közötti telepátiáig.

Azzal bolygatta meg a tudományos világot, hogy az emberiség által megfigyelt természeti jelenségeket természetes környezetben, és nem labor körülmények között kezdte kutatni, gyűjteni és elemezni, ami ugyebár felháborító, ám a kísérletek mégis sikeresen megismételhetőek, tehát bizonyítanak számos olyan mindenki által ismert természeti jelenséget, amit a tudomány érdeklődés hiányában félretesz, vagy kifejezetten tagad.

Egyik ilyen szokatlanul egyszerű kísérlete az állatok telepatikus képességének bizonyítására zseniális: felhívott 65 állatorvost, hogy van-e bármi probléma a macskák időpont egyeztetésével. Egyértelmű lett az eredmény: 65-ből 64 állatorvos igennel válaszolt, ami annyit jelent, hogy igen gyakran a macskák tulajdonosai az egyeztetett beavatkozás, vagy vizsgálat előtt telefonálnak, és lemondják az időpontot, mert "a macska eltűnt".

Ezt a kísérletet mi is könnyedén kipróbálhatjuk. Megkértem egy állatorvos tanítványomat, írja le röviden tapasztalatát, melyet szó szerint másolok ide: "Állatorvosként a mindennapjaim része, hogy a gazdik figyelmét felhívjam, ha macskát hoznak hozzám műtétre, vagy én megyek a macskáért házhoz, azt a macska tudja. Így érdemes előző este biztos helyre tenni a cicát, mert reggelre 10-ből 9 cica biztos lelép a beavatkozás elől. Üdv, Csaba"

Dr. Sheldrake másik kísérlete már inkább hasonlít laboratóriumi körülményekhez. Kísérletét arra a megfigyelésre alapozta, hogy a háziállatok, főleg a kutyák megérzik, mikor jön haza a gazdájuk. Természetesen minden kicsit az állatok érzékeléséhez értő ember rögtön azzal magyarázza a jelenséget, hogy a kutyáknak kilométeres hallásuk van, tehát a gazdájuk autójának hangját messziről megismerik. Ám ez az elmélet a kutyák telepatikus képességére ezennel megdőlt.

A következőképpen zajlott az esemény: a tesztelt kutyák lakását bekamerázták, majd mikor a kutya gazdája elment otthonról, a kutya egy idő után "meditatív" állapotba került, tehát lefeküdt pihenni. A kutya gazdáját hallótávolságon kívül megállították az utcán, beültették egy taxiba, és hazaküldték.

A kutya ebben a pillanatban felnéz, megérzi, hogy a gazdája haza indul, és viselkedésével egyértelműen jelzi, hogy várja a gazdáját. Oda ül az ajtóhoz, zaklatott lesz, esetleg ugat, fusztráltan forog stb. Kis idővel a kutya újra lefekszik, de már teljes figyelemmel az ajtót nézi, fülei égnek állnak, és amikor a gazda pár száz méter közelségben van, újra megváltozik a viselkedése, és "ittagazdi" tünetei lesznek.

http://www.sheldrake.org/research/animal-powers/a-dog-that-seems-to-know-when-his-owner-is-coming-home-videotaped-experiments-and-observations

Bár a kísérletet több kutyafajtán, több százszor elvégezték, mégsem tesz így minden kutya! Azok az állatok, melyeknek valamivel elterelték a figyelmét, nem voltak sikeresek az intuíciós kísérletben.

Itt, Ázsiában sokan tudják, hogyan élték túl a 2004-es cunamit állatok ezrei, és az azokra hallgató emberek. Talán intuíciónk fejlesztésével több problémát kerülhetnénk el, mint eddig:

http://www.sheldrake.org/research/animal-powers/listen-to-the-animals

Elgondolkodtató, hogy az ember naponta hány ezerszer tereli el a figyelmét intuitív érzékeléséről, és konklúzióként leszögezhető, hogy meditatív "kutya" vagy "macska" üzemmódban, mentális képességeink jóval többre képesek, mint gondolnánk!

"A Tonglen-t még csak pár napja gyakorlom, de már a lányomnál és a páromnál is 80 - 90 %-ban meg tudtam mondani, hogy milyen állapotban vannak aznap. Látni nem láttam, de jöttek az érzések, amik annyira elkülönültek, annyira mások voltak a saját érzéseimhez képest, hogy nem tudtam nem megkülönböztetni, hogy ez most intuíció, vagy sem. Azt mondtad erre, hogy ez a „teleszomatikus” hatás, amikor a másik ember érzéseit érezzük a saját testünkön. Most tapasztaltam meg, hogy mennyire tényleg így van!

Azt mondták mind a ketten, hogy nagyon érezték az energiát. A lányom úgy mondta, hogy érezte, ahogy végig pásztázom az egész testét. A párom is hasonlókról számolt be, folyamatosan eszébe jutottam, és kedvességet érzett irányomból. Mind a ketten megdöbbentünk, a lányomnak viszont nem volt furcsa, mintha természetesnek vette volna, hogy tisztes távolságról átnézem mentálisan, és elmondok olyan dolgokat, amiket nem tudhattam eredetileg.

Ezek a tapasztalatok nagy lökést adtak, és tegnap az ország másik részében élő ismerősömnél próbáltam megállapítani, hogy van. Itt is érdekes volt, hogy átmenetileg rossz közérzetem lett. Átvettem a hangulatát, aztán nyomást éreztem a fejemben, majd elkezdett viszketni a szemem, de tényleg, a saját szemem viszketett!

Aztán felhívtuk telefonon és a következőket mondta: egész nap olyan rossz a közérzete, kissé fáj a feje is, olyan migrénes, front-szerű nyomás alatt van. Ja és a szemébe is csöpögtetett, mert zöld hályogja van.

Azt hiszem ez kezdésnek nem rossz diagnózis."

Zsanett

"Ma délelőtt beszéltem telefonon anyukámmal, és mondta, hogy úgy ébredt, annyira fáj a háta, hogy alig bír mozogni. Ez elég gyakori nála, és általában órákig, vagy akár napokig is eltart. Próbálkozott már mindenféle kencével, mozgással, és több kevesebb sikerrel ugyan tudta csillapítani a fájdalmát, de ami most történt, olyan még velem és vele sem történt!

Miközben beszéltünk telefonon, elkezdtem Tong-Lenezni. Elképzeltem magammal szemben, mintha ott állna előttem, és "leporoltam" mentálisan a fájdalmát. Úgy, mint amikor a port az asztalról finoman, de precízen letörölgeted. Mint amikor simogatod az asztalt, szeretettel... Hozzáteszem, hogy én magam sem hiszem el, nem fantáziálok, de fokozatosan működött! És biztosan nem placebó történt, mert én nem mondtam Neki, hogy "porolgatom" az idegrendszerét.

Ez az egész kb. 3-5 percig tartott, intenzíven vizualizáltam, küldtem a szükséges energiát, én magam is egyre jobban éreztem magam, és közben csak beszélgettünk. Folyamatosan adta a visszajelzést, hogy már jobb, már csak a nyakánál fáj és megint amikor azt a nagyon finom energiát éreztem, akkor mondta, hogy teljesen jó lett, nem fáj neki egyáltalán. Teljesen elmúlt!

Arra gondoltam, hogy a jövőben reggelente mielőtt felkelek, megnézem tisztánlátással, hogy hogy van, ha szükséges megkezelgetem, aztán vidámabban megy tovább a napom, mert tényleg jó érzés a Tonglennel távkezelni. Nem akarok nagyzolós lenni, de elgondolkoztam, hogy lehet, hogy az angyalok vagy az elhunyt lelkek is pontosan ezt csinálják néha velünk?"

Andrea

"A tanfolyam után kipróbáltam, amit a tanfolyamon gyakoroltunk, tehát a távolbalátás technikáját vettem elő, mivel Izraelben élek, gondoltam eléggé távol van Magyarországtól.

Katonai képzéseim alatt többször oktatták az intuíciót, amit főleg éles lövészetben kell alkalmazni, amikor nincs idő precízen célozni, de olyan részletesen, ahogy most tanultam, még sosem hallottam senkitől.

Tehát elővettem a tanult relaxációs és meditációs gyakorlatokat, melyeknek köszönhetően sikerült gyorsan egészen jól ellazulnom, aztán a Tonglen segítségével "megnéztem" Anyut, aki Magyarországon él. Láttam, hogy fodrásznál ül, éreztem azt az érzést, amikor foglalkoznak a hajunkkal. Ez szokatlan volt, hiszen én itthon, egy szobában ültem, mégis mintha éreztem volna az érzést, de nem annyira konkrétan, mintha én is fodrásznál ülnék. "Körbenéztem" az üzletben, de az ottani részleteket nem lehetett utólag biztosan tesztelni.

Viszont Anyu mindenben visszaigazolt, minden stimmelt. A ruhájának színe és szabása például tökéletesen stimmelt! A gyakorlat közben azt is "hallottam" miről beszélnek, na ez az amin igazán ledöbbentem. Hogy egészen pontos legyek: nem hallottam, és nem pontosan a szavakat "értettem", hanem a mondanivaló volt egyértelmű, és az érzés, ahogy és amit mondanak egymásnak. Valahogy ahhoz hasonlítanám, mintha vissza kellene idézni egy film dialógusát, tehát nagyjából ugyanazt mondta vissza Anyu, amit én észleltem. Azért mondom, hogy nagyjából, mert ha a fülemmel ott helyben hallottam volna a beszlégetést, akkor sem tudtam volna pontosabban visszaidézni szóról-szóra.

Meditáció után megnéztem az időt, és kivontam belőle egy órát, mivel egy óra a differencia Magyarország és Izrael között. Másnap hívtam csak fel Anyut, elmondtam, hogy hol volt, milyen ruhát viselt aznap fél egykor, miről beszélgetett a fodrásszal, és azt mondta, hogy minden stimmelt.

Na azért ez nagyon hátborzongató élmény volt!

Máskor pedig egyáltalán nem sikerült, zéró találati aránnyal fejeztem be a próbálkozást, de egyértelmű, hogy ha a másfél éves kislányom ütögeti a fejemet, akkor nem is kell próbálkozni, mert nem fog sikerülni koncentrálni."

Anita

Kedves Tas! Köszönöm a rengeteg tanítást a táborban! A kedvenc tanfolyamom az álomról szólt, már csak azért is, mert sehogy sem voltam képes emlékezni az álmaimra már 10 éve! A táborban pedig már az első napon (!) emlékeztem az álmomra, köszönhetően az álomnapló technikának. A negyedik napon már észrevettem álmomban, hogy álmodok.

Ez után, már itthon jöttek az érdekesebbnél érdekesebb dolgok. Pár nappal a tábor után már irányítani is tudtam az álmokat. Ilyen még sosem történt velem, és persze emlékeztem is erre reggel, szinte mindenre. Annyira élesen, mintha éppen frissen történt volna. Most is fel tudom idézni a történteket.

Hát persze, hogy azzal kezdtem, hogy repülgetek. Könnyed voltam, de mégis bennem volt egy kis aggodalom, hogy lezuhanhatok. Hamar rájöttem, hogyan tudom irányítani az emelkedést és a süllyedést, aztán azt is, hogy milyen sebességgel, és hova repüljek.

Egy furcsa házikóba keveredtem, mintha egy erdei kis lak lenne, fura növények voltak körülöttem, amiket nem én akartam, hogy ott legyenek. Megjelent egy „álomalak”, egy nagyon bölcs ember formájában, és szinte azonnal rátért arra a témára, ami engem már egy ideje foglalkoztatott. Az érdekes az, hogy olyan tanácsokat adott, amiket én még álmomban sem gondoltam volna – milyen érdekes ez a mondás…

A lényeg, hogy mintha a felsőbb énemmel, vagy valamilyen tanácsadó angyallal beszéltem volna, egy lifecoach életvezetési tanácsadáson vettem részt, teljesen ingyen. Még élveztem is a bölcs ember „szavait”. Mert ezek nem szavak voltak, hanem gondolatok, érzések, amiket „megfogalmazott”. De érthető volt, és nagyon nagyon sokat segített az aktuális helyzetem konkrét megoldásában, amiért nagyon hálás vagyok!

Ezt a bölcs embert még gyakran szeretném meglátogatni, mert ilyen felemelő érzésem már nagyon régen volt…ha volt egyáltalán valaha!

Remélem egyre sűrűbben rájövünk álmunkban, hogy álmodunk, és remélem ebben az évben is sok tanítványnak adhatsz át tanításokat. Köszönettel!”

Zsolt

"A tanfolyam utáni hétfőn rögtön két nagyon érdekes dolog történt.

Reggel egy háromgenerációs családhoz mentem masszírozni, ahol 6 felnőtt nevel egy unokát. Mindenki okosabb a másiknál, megy a kiabálás, szegény gyerek meg nem tudja mi van?

Az azért tény, hogy nem volt egy egyszerű gyerek, mintha a szüleinek tökéletes mása lett volna, szóval rossz volt nézni, ahogy gyakorlatilag "önmagukkal", önmaguk másával veszekedtek.

Már sokadszorra néztem végig ezt a fesztivált az utóbbi hetekben, és eddig csak hallgattam, bár idegesített, de nem tudtam mit tenni. Most eszembe jutott amit a Tong-lenről, és a tibeti mesteredről tanítottál, hogy a pakisztáni határnál hogyan nyugtatta le a veszekedő embereket a szemed láttára pusztán gondolati energiával.

Pontosan nem tudom, hogy mi történt, de én masszírozás közben nagyon erősen azt akartam, hogy legyen végre csend! Sugároztam magamból azt a nyugalmat, amit szerettem volna, hogy legyen ott körülöttem. Döbbenetemre szinte abban a pillanatban mindenki elhallgatott, majd pár másodperc múlva teljesen másról kezdtek beszélni, és sokkal halkabban. Mintha én lettem volna Harry Potter, vagy valami szupermágus.
A gyerek is megnyugodott, csak én állok még mindig a hatása alatt :).

A másik még aznap délután történt, egy olyan nőhöz mentem aki állandóan az ATV-t nézi, és folyamatosan politizál. Ezt sosem bírtam, mert azon kívül, hogy hülyeség, fárasztó, de így nem lehet nyugodtan masszírozni, hogy valaki összevissza beszél! Eddig hiába próbáltam rábeszélni, ha már muszáj tévézni akkor legalább valami humor szóljon, nem foglalkozott vele. Hiába terelgettem a témát valami ésszerűbb dologra, mindig ment tovább ugyanaz a lemez.

Most elkezdtem Tong-lenesen neki a táborról és a tanfolyamokról beszélni, a mélyről intenzíven olyan energiákat sugározni, hogy "ez most nagyon jó téma", "ez most milyen nyugis téma", "ez most nagyon okos téma" stb...
Pár perc múlva lekapcsolta a tévét és figyelmesen hallgatott. Ezentúl ez a problémám is meg van oldva!

Remélem ez csak a kezdet és még sok jóra tudom használni a tanultakat."

Péter