Rupert Sheldrake biológus, a Cambridge-i egyetem egyik legmegosztóbb kutatója számtalan kutatási területen vizsgálta az addig megmagyarázatlan tudati jelenségeket: az állatok telepatikus képességétől az élőlények előérzetén át a kismamák és gyermekek közötti telepátiáig.
Azzal bolygatta meg a tudományos világot, hogy az emberiség által megfigyelt természeti jelenségeket természetes környezetben, és nem labor körülmények között kezdte kutatni, gyűjteni és elemezni, ami ugyebár felháborító, ám a kísérletek mégis sikeresen megismételhetőek, tehát bizonyítanak számos olyan mindenki által ismert természeti jelenséget, amit a tudomány érdeklődés hiányában félretesz, vagy kifejezetten tagad.
Egyik ilyen szokatlanul egyszerű kísérlete az állatok telepatikus képességének bizonyítására zseniális: felhívott 65 állatorvost, hogy van-e bármi probléma a macskák időpont egyeztetésével. Egyértelmű lett az eredmény: 65-ből 64 állatorvos igennel válaszolt, ami annyit jelent, hogy igen gyakran a macskák tulajdonosai az egyeztetett beavatkozás, vagy vizsgálat előtt telefonálnak, és lemondják az időpontot, mert "a macska eltűnt".
Ezt a kísérletet mi is könnyedén kipróbálhatjuk. Megkértem egy állatorvos tanítványomat, írja le röviden tapasztalatát, melyet szó szerint másolok ide: "Állatorvosként a mindennapjaim része, hogy a gazdik figyelmét felhívjam, ha macskát hoznak hozzám műtétre, vagy én megyek a macskáért házhoz, azt a macska tudja. Így érdemes előző este biztos helyre tenni a cicát, mert reggelre 10-ből 9 cica biztos lelép a beavatkozás elől. Üdv, Csaba"
Dr. Sheldrake másik kísérlete már inkább hasonlít laboratóriumi körülményekhez. Kísérletét arra a megfigyelésre alapozta, hogy a háziállatok, főleg a kutyák megérzik, mikor jön haza a gazdájuk. Természetesen minden kicsit az állatok érzékeléséhez értő ember rögtön azzal magyarázza a jelenséget, hogy a kutyáknak kilométeres hallásuk van, tehát a gazdájuk autójának hangját messziről megismerik. Ám ez az elmélet a kutyák telepatikus képességére ezennel megdőlt.
A következőképpen zajlott az esemény: a tesztelt kutyák lakását bekamerázták, majd mikor a kutya gazdája elment otthonról, a kutya egy idő után "meditatív" állapotba került, tehát lefeküdt pihenni. A kutya gazdáját hallótávolságon kívül megállították az utcán, beültették egy taxiba, és hazaküldték.
A kutya ebben a pillanatban felnéz, megérzi, hogy a gazdája haza indul, és viselkedésével egyértelműen jelzi, hogy várja a gazdáját. Oda ül az ajtóhoz, zaklatott lesz, esetleg ugat, fusztráltan forog stb. Kis idővel a kutya újra lefekszik, de már teljes figyelemmel az ajtót nézi, fülei égnek állnak, és amikor a gazda pár száz méter közelségben van, újra megváltozik a viselkedése, és "ittagazdi" tünetei lesznek.
Bár a kísérletet több kutyafajtán, több százszor elvégezték, mégsem tesz így minden kutya! Azok az állatok, melyeknek valamivel elterelték a figyelmét, nem voltak sikeresek az intuíciós kísérletben.
Itt, Ázsiában sokan tudják, hogyan élték túl a 2004-es cunamit állatok ezrei, és az azokra hallgató emberek. Talán intuíciónk fejlesztésével több problémát kerülhetnénk el, mint eddig:
http://www.sheldrake.org/research/animal-powers/listen-to-the-animals
Elgondolkodtató, hogy az ember naponta hány ezerszer tereli el a figyelmét intuitív érzékeléséről, és konklúzióként leszögezhető, hogy meditatív "kutya" vagy "macska" üzemmódban, mentális képességeink jóval többre képesek, mint gondolnánk!
