Kedves Tas!

Két dolog jutott eszembe, amikor megkérdezted, milyen intuíciós történetem volt. Persze boztosan lenne több is, ha nagyon gondolkoznék, de most ezt a kettőt osztanám meg. Az egyik érdekesebb, mint a másik.

Egyszer a lányommal Olaszországban voltunk a tengerparton, és amikor elment vízért, még minden rendben volt. Majd hamarosan rossz érzésem támadt. Amolyan "valami nincs rendben vele" érzés.

Megtorpantam, megálltam, majd jött egy hölgy, kereste a lányom anyukáját. Hát kiderült, hogy akkor ájult el, amikor éreztem, hogy nincs rendben valami. Nem kicsit ájult el, hanem összeesett a földre. Teljesen egyértelmű, hogy intuíció volt, nagyon erős volt a megérzésem.

A másik megérzés azért volt furcsa, mert egy évekkel későbbi eseményt éreztem meg. Eléggé jelentéktelennek tűnik, de átélve mégiscsak elgondolkoztató.

Azt történt, hogy egy barátomnál voltam látogatóban, és amikor az ablakban lévő cserepeket néztem, hirtelen beugrott, hogy "el fognak repülni". Bármilyen furcsán hangzik is...:) Nem tudtam honnan jött az érzés. Ráadásul nem "leesni fognak" érzésem volt, hiszen az ablak előtt egy rács is volt, tehát leesni se tudnak, és "elrepülni" sem.

Na, hát két évvel később volt egy óriási vihar, ami letépte a tetőt a cserepek fölül, és szabályosan elrepültek.

Majd küldök még történeteket, ha eszembe jutnak.

Szép nyarat!

Éva