Szia Tasi!

Már egy ideje terveztem, hogy hozzáírom a blogodhoz az én kis történetemet, az álomvilág ktegóriához.

Én már a tanfolyamod előtt is nagy álmodozó voltam, gyerekkorom óta ez az éjszakai álomvilág az egyik szerelmem, mert izgalmas, meglepő, mozis stb. A Tudatos Álmodás tanfolyam után viszont az egész mintha nem egy lépcsővel lépett volna szintet, hanem száz emelettel lett mélyebb az álomvilág szerepe az életemben.

Most így közel 50 évesen azért mégiscsak azt kell megfogalmazzam, hogy kihagytam fél évszázad tudatos álmodást, ami "kicsit" durván hangzik! Mindegy, most a történetemet írom le, és megpróbálom rövidre fogni.

Én -mint tudod- professzionális alkalmazott grafikus vagyok. Mindeközben a Magyar Állami Operaház egyik jelmeztervezőjeként is dolgozom főállásban, tehát a fantáziámra, a kreativitásomra, a belső látásomra 150%-ban szükség van munkám során. Tökéletesen el kell képzelnem az adott darabhoz passzoló formákat, színeket, szabásokat...de ezzel most nem untatlak.

A lényeg, hogy a tanfolyam után elkezdtem alkalmazni a Tudatos Álmodást a ruhatervezésre, ami meglepően sokkoló volt. Akár mondhatom, hogy hátborzongató:

Láttam a ruhákat belibbenni egy terembe...modellek nélkül...repkedve a levegőben, mint a szellemek!!! Na ezért mondom, hogy hátborzongató. Konkrétan éltek. Tudtam velük "beszélni", hogy jöjjenek közelebb, hogy megnézhessem Őket, tudtam kérni tőlük, hogy forduljanak meg...tehát mintha szellemmodellekkel beszélgetnél, tudtam a ruhákkal beszélni!

Összesen öt teljesen kész ruha jött be ebbe a gótikus aulába, mivel a Carmina Burana-hoz kellettek 12.-ik századi ruha stílusok. Ami meglepő volt, hogy érdekesebbek lettek a tervek, mint ahogy én terveztem volna. Mintha egy igazi 12.-ik századi divatbemutatóba cseppenetem volna. Az álom elején repkedtek a levegőben, mint a szabad gyerekek szellemei, majd amikor megkértem Őket, hogy jöjjenek közelebb, olyan készségesen leszálltak a "szintemre", mintha azt mondanák, hogy "na ezért jöttünk". Szóval nagyon furcsa volt, hogy személyiségük van.

Tudtam, hogy nagyon nehéz megtartani a tudatos álmot, ezért nagyon gyorsan "lefényképeztem" minden részletet, és amikor végeztem, az álmomban kértem magamtól, hogy "kelj fel Zsuzsa, most ezt lerajzoljuk".

Amúgy ez a MILD technikával történt, tehát meg kell jegyezni, hogy előtte sok valóságtesztet csináltam, hogy létrejöhessen a tudatos álom, illetve a fókuszom is a munkám tárgyán volt, az álom időszakában telihold volt, de esküszöm, hogy azokat a ruhákat nem én terveztem, hanem belibbentek készen. Döbbenet. Ja, és ametiszt kristály is volt a párnámban.

Hát nem sikerült rövidre a történet. Volt még sok más is, de ez az, amit az összes közül már nagyon terveztem, hogy megosztok Veled.

Szép napot!!

Zsuzsa