Szia Tas! Megosztom veled a tanfolyam utáni történéseket, ami kicsit hosszú lett, mert sok minden intuíciós tapasztalat történt:

16-án csütörtökön elmentünk vásárolni kedvesemmel! Mondom lehet találkozunk Anyukájával, lehet étel is lesz! Magamban láttam, ahogy fél 1-re hazaérünk! Fél 1 előtt 2-3 perccel érkeztünk haza és magamban azt gondoltam, nem érzem, hogy itt lett volna Anyukája, és hozott volna Párom fiának Párom lakásába ételt, mi történt? Fél 1 után 3 perccel jött Anyukája kicsi harci hévvel, mert nem hívta fel hónapok óta Párom! Kaja nincs, de mivel párom kicsit morcin fogadta Anyukáját, meg is bántotta, vigasztalás képpen vágott neki a kertből rózsát! Majd mondta Anyukája, hogy a Párom fia nem ette meg a szilvás gombócokat, kidobja, párom mondta ne, és áthozta! Kérdeztem Páromtól, hogy Cián van-e benne? Ezt a kérdést is láttam előre!

17-én pénteken nagyon izgatott voltam! Párom elment dolgozni, és én egyre idegesebb voltam! Felhívott szünetében, én meg olyan mondatokat mondtam morogva, dühöngve és sírva, amit nem értettem miért mondok! 5 perc múlva letettük a telefont, mert vége volt a szünetnek! 5 perc múlva jött a messenger üzenet: "én jól vagyok, balesetem van, ne hívj fel, mindenki jól van!"

Az egyik mondatom az volt, hogy nem akarom, hogy ugyanaz történjen, mint tavaly! Tavaly is pont ebben az időszakban volt egy balesete, tavaly egy vidéki mentős, idén egy nő GPS-e mondta, hogy most fordulj jobbra, így a nő bekanyarodott Párom villamosa elé, aki telibe kapta, nem sérült meg senki, a villamoson sem, a nőt is Párom nyugtatta meg, mivel a járművek elég rendesen megtörtek!

Tűz-Szer-Tartás 19-én volt, Páromnak 2 héttel előtte mondtam, ott fogunk aludni Pásztón! Ez így is volt nem tudtunk Pestről és Pestre vissza kocsit szerezni, de csak azért, mert 2-en is siettek haza, felénél eljöttek, nem maradtak ott! A Tűz-Szer-Tartás előtt 2-3 nappal, beugrott egy kép, hogy mi ott vagyunk, de hogy hogyan fogunk ott állni, ki az a 2 ember, aki mellettünk fog állni és milyen sorrendben állunk, ki mellől megyünk el! Pontosan így is történt, hogy úgy fognak állni mellettünk, az úgy is lett!

21-én úgy volt, hogy Párom kisebbik fia jön 3-ra és én reggel megkérdeztem, hogy ma mit tegyek, mi az, ami előre visz! Mondják, takarítsak is a többi betervezett mellett, mivel hétvégén nem volt rá időnk! Oké! Kettő körül jó lesz? Igen Aztán ez a harci hév kifogyott, mondom miért nincs kedvem, hiszen lassan 2 óra? Dél körül kérdeztem Párom, hogy most jön Ádám vagy nem jön! 2-kor csörgött Párom fia, nincs jól, nem jön!

22-én elmentünk egy adás-vételi műszaki boltba! A bolt egyik eladója, akinél voltunk, morcos volt, és szürkés sötét aurát láttam rajta! Mondta, hogy nem tud segíteni, majd küld egy e-mailt! Erre kedvesen megkértem, hogy ha már itt vagyunk, csinálja meg most! Duzzogva elment! Párom leteremtett, hogy miért mondtam ezt! Azért, mondtam neki, mert át jött a gondolata, hogy annak ellenére, hogy mondtuk mikor megérkeztünk, hogy tudjuk nem jelentkeztünk be, kedvesek voltunk, mosolyogtunk rá, ő neki semmi kedve sem volt megcsinálni, amiért mentünk, lustálkodni akart, mert melege van és csak 1 vagy 2 hónap múlva csinálta volna meg, az meg késő! Olyan energiát bocsájthattam ki a határozottságommal, hogy az eladó, összehúzott fejjel jött vissza, hogy kész van (20 perc alatt megcsinálta), és az eladó társa úgy köszönt el mosolyogva, hogy éreztem a gondolatát is, hátamba a késsel! Ezen a napon még két ember gondolatmenetét hallottam a fejemben, mikor rám néztek! Az egyik a tetkómról folytatott diskurzust magában, a másik meg hááátttt azt gondolta, hogy khmm milyen csinos vagyok és ezt a monológot ő is magába mondta! Viszont egyre többször hallom mások gondolatát, nemcsak velem kapcsolatban, sőt, valamikor előre mondom, hogy az illető, akivel beszélgetek, mit fog mondani!

Hamarosan küldöm a júliusi tapasztalatokat!

További jó tanítást kívánok :)

Zsuzsa