Szia Tas, itt egy friss intuíciós történet.
Erdélybe terveztem menni busszal, de az utazás előtti éjszakákon nyugtalanság töltött el 3 napon keresztül. Az volt az érzésem, hogy "nem akarok meghalni". Nem vagyok amúgy egy paranoid személy, és bevallom, nem is értettem, miért jön ez az érzés.
Miután megálltunk Debrecennél, valahogy menet közben elcsendesedett a busz...pedig úton voltunk. Az volt az érzésem, hogy előre kell mennem a sofőrhöz, hogy megkérdezzem, mikor állunk meg legközelebb. Automatikusan oda kellett mennem, nyomás is volt a mellkasomon. Egyáltalán nem éreztem túl jól magam, elnyomott hangulat volt.
Amikor megérintettem a sofőr vállát, kiderült, hogy alszik!!!
És erre csak annyit mondott, hogy elnézést kérek :)
Azóta is mély nyomot hagyott bennem ez az élmény. Én voltam az egyetlen, aki megérezte, és lehet, hogy másodperceken múlt az életünk.
Biztos vagyok benne, hogy ha nem szállok fel arra a buszra, akkor az egész jógáscsoport súlyosan végzi az utazást!
Ennyit az intuícióról!
Szép estét!
Eszter
