"Kérted, hogy küldjek tapasztalatokat tanfolyam utánról. Megpróbálok rövid lenni, bár ez azért lehetetlen, mert én elkezdtem az életembe integrálni a tudatos teremtést. Tudom, hogy ezt mások is olvasni fogják, ezért elöljáróban annyit, hogy én is ugyanazt a sportot űztem, amiben Te örök legenda maradsz, és mivel voltál edzőm is, tudtam már a tanfolyamod előtt, hogy ha Te valamit tanítasz, akkor az nagyon ott van!

Tehát én ezzel a sportos lendülettel kezdtem el szó szerint sportot űzni a tudatos teremtésből, nem is akármilyen sikerekkel. A sikerek nagyon rám fértek, mivel nem igazán voltam jó semmiben. Se a sportban, se a párkapcsolatokban, sem a tanulásban – ez utóbbi a szüleimmel való kemény konfliktusokhoz is vezetett. Az egész már pszichológiailag önértékelési zavarba kezdett fulladni. Egyértelmű, hogy anno, amikor hozzád mentem a tanfolyamra gimnazistaként, jó 10 évvel ezelőtt, tényleg utolsó reménységem volt abban, hogy valamit mondjál, valamit taníts, mert ez így katasztrófába fog torkollani!

Nos, hát én esküszöm, ha valaki valamiből sportot űz, akkor lesznek sikerei. Én azzal kezdtem, hogy a tudatos teremtés tibeti technikáival elkezdtem a tanulási eredményeimet, mint sporttrófeákat gyűjteni. Ezt úgy sikerült megoldanom, hogy dolgozatok, felelések előtt erősen vizualizáltam (bár ezt egy szóban nem lehet leírni), hogy amikor egy témakörben jó vagyok, akkor kihívjanak felelni, vagy kiselőadást tartani. Amikor pedig olyan téma volt, amiben nem vagyok jó, egyszerűen „eltűntem” a tanár szeme elől, mintha nem is léteztem volna.

Így egymás után gyűjtögettem a jobbnál jobb jegyeket! A dolgozatokra is úgy készültem mentálisan, hogy gyakorlatilag bőven határaimon túl sikerült teljesítenem. Ebben természetesen a meditációk vizsgák közbeni gyakorlása is sokat segített.

Mikor az érettségire került sor, már úgy éreztem magam, mint egy országos bajnokságon, teljesen magabiztosan, előre sikeresen, és nagyon durván működött mind a teremtés, mind az intuíció.

Kérted, hogy legyünk rövidek, tehát csak azzal zárnám, hogy most sikeres családapa vagyok, továbbra is „tudatsportoló”, gyermekeimet ebben a szellemben fogom nevelni, és hálám örökre elkísér!”

Tamás