Keves Tas!

Gyűjteményedbe frissiben kiadom a dühömet, amit az intuíciónak -vagyis inkább a megcsalós páromnak-  köszönhetek, de végeredményében nem bánom, hogy megéreztem azt is, hogy a párom meg fog csalni, aztán azt is, hogy hazudik...na de kibontom ezt a történetet.

Egy fesztiválra készülődött, és már eleve nem volt jó érzésem, hogy itt valami lesz, valami nyomasztott, de elhesegettem a "hülyeségemet".

Namost egy péntek estén, a megcsalás előtti estén írtam egy üzenetet, hogy kérlek ne csalj meg, mert úgy érzem meg fog történni. Nyugtalanító este volt, éreztem, hogy biztosan megtörténik. Másnap szombat reggel felhívtam, hogy mi történt, de mindent tagadott. Én kitartottam a megérzésem mellett, és addig hajtogattam a témát, hogy végül bevallotta mi történt.

Az volt a döbbenetes, hogy amikor pénteken megírtam, még Ő sem tudta, hogy meg fog történni, mert akkor még nem is ismerte az illetőt, és ilyen terve nem is volt. Csak szombat reggel látta a péntek esti üzenetemet. Tehát ezt hívhatjuk jóslásnak is.

A Nálad tanultakkal átnéztem mélyebben, mi lehet mindennek az oka, és egy egészen más valóság tárult fel a tisztánlátás segítségével. Ráhangolódtam, és megértettem miben követtem el én is hibákat, tehát megláttam az ok-okozati összefüggést. Így sikerült megbocsátanom. Mire hazaért, megbeszéltük a dolgokat nyugodtan.

Összességében jobb is hogy láttam a történteket, de jobb is lett volna, ha nem láttam volna, viszont enélkül nem tudtuk volna nyugodtan megbeszélni a problémáinkat.

Hát röviden ennyi...

Üdvözöllek!

Dóra