Szia Tas!

Kértél intuíciós történeteket a FB-on, ezért a számomra legfontosabbat osztanám meg veled. Ha ez nem intuíció, akkor semmi.

Még kamasz srác voltam, amikor egyik este, egy sport balesetnek köszönhetően megsérült a bokám. Hazabicegtem a barátaimmal, és nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a fájdalomnak, mert nagyon sok balesetem volt már, igen jó a fájdalomtűrő képességem. Annyira, hogy még le is tudtam feküdni aludni, pedig mint később kiderült, eltört a bokámban egy nagyon fontos csont.

És itt jön a történet érdekessége. Kb. éjjel 3 körül beront az apukám teljesen izgatott állapotban a lakásba, és felébreszt, a következő azonnali kérdéssel: "nincs bajdod? minden rendben?". Nem értettem, mit keres ott, hiszen kétszázvalahány kilométerre volt Budapesttől, és nem szokott csak úgy éjjel berontani ilyen kérdésekkel a lakásba, ráadásul éppen akkor volt taxisblokád, tehát teljesen lehetetlen helyzetben és időben toppant be a lakásba.

Egy rövid pár másodpercig mondtam, hogy nincs semmi probléma, de nagyon gyorsan kiderült, hogy iszonyatosan fáj a bokám. Akkor már rájöttem, hogy ez a boka bizony eltört.

Apám gyorsan bevitt a sűrgösségire, ahol a röntgen után kiderült, hogy egy kicsi, de nagyon fontos csont tört el, majd a doki azt mondta, hogy ha most apám nem vitt volna be azonnal a korházba, egészen biztosan ferdén nőtt volna véglegesre a lábfejem, befelé kanyarodott volna, hiszen még növésben voltam.

Sosem felejtem el azt a hajnalt, hiszen apám megmentette a lábamat...és azon a hajnalon látta meg, hogy dohányzom...de ez egy másik történet..

Köszönöm, hogy megoszthattam!

Botond