Pszichoinformatika

A végtelen tudat ismeretlen területei.

Egy párkapcsolati krízis intuitíve pontos megérzése

2016. szeptember 13. 06:33 - Bognár Tas

Kedves Tas!

Gábor vagyok, talán nem emlékszel rám, nagyon rég voltam a tanfolyamodon, és gyakorlom is az intuíciót minden nap, meglepő sikerekkel, azonban ezt a történetet szeretném elmesélni, mert még friss.

broken-relationship.jpg

Elöljáróban annyit, hogy talán az intuícióval negatív dolgokat is megláthatunk, de ezt én hasznos dolognak tartom, hiszen az életben hasznos látni, hogy ne vakon kóvályogjunk.

Az történt, hogy megéreztem a párkapcsolatom széthullását, és a megcsalásokat pontosan akkor, amikor történtek.

Amúgy sem voltunk már túl jóban, de kitartottam párom mellett, hiszen haldoklott az anyukája, amikor azt mondtam, hogy a közeli hozzátartozó halálakor valahogy azt látom, hogy általában átrendeződnek a dolgok az életben. Mintha a "fentiek" begyorsítanának folyamatokat. Ekkor azt mondtam véletlenül, hogy például lehet, hogy megcsalom, amikor a hamvakat szórja szét...vissza is kérdezett, hogy ezt tervezem? Mondtam, hogy dehogy, semmi és senki nincs, semmi! Csak mint példa mondtam, hogy lehet, anyukája halála után adhat például kihívást, megpróbáltatást, bármilyen téren...akár Neki is megváltoztathatja az életét igen gyorsan.

Erre a semmiből jött egy olyan komoly megcsalás, éppen, amikor a párom a hamvakat szórta, hogy én magam olyan elmondhatatlanul szégyellem magam, mint Júdás, csak én nem egy szimpla csókkal árultam el a páromat. Ezt az egészet előre megéreztem! És itt még nincs vége.

Elment egy sporttáborba oktatni, ahonnan felhívott, hogy egyik tanítványa megcsinálta élete rekordját, én meg kérdezem: "és gondolom a csók is elcsattant már?" Azt mondja "nem". Ekkor már tudtam, hogy hazudik.

Amikor hazaérkezett, rögtön azzal kezdtem: "láttam, hogy mi történt". Természetesen tagadta folyamatosan, majd mire megivott 2 pálinkát, csak kimondta, hogy igen. Én már jóval előtte bevallottam mindent...de nem ez a lényeg. Szakítottunk...elköltözött...és nem tudok dönteni, hogy inkább a béke, vagy a szeretet döntsön, hiszen most már végre nyugtom van...de szeretem...de a folyamatos vádaskodásával eltaszít!

A lényeg, hogy az intuíció gyakorlásával tényleg látunk dolgokat, mindenki egy nyitott könyv, nem lehet nagyon hazudni, és a sors sem tud nagyon eldugni történéseket...az pedig, hogy ehhez a szellemvilágnak is köze lehet...mármint a sorshoz...elgondolkoztató...lehet?

Elnézést, hogy ha raboltam idődet, köszönöm, hogy elolvastad!

Gábor

 

komment
Címkék: intuicio

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichoinformatika.blog.hu/api/trackback/id/tr6211701257

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása