"Emlékszem a Pszichoinformatika táborban, amikor meditáltunk, kérted, hogy koncentráljunk a távolban ugató kutyára, vigyünk neki mentálisan grillcsirkét, és abban a pillanatban, mintha "meghallotta" volna! Legnagyobb döbbenetemre elhallgatott!
Aztán néha újra vakkantott, és kérted, hogy most "menjünk át", és képzeljük el, ahogy dobálunk Neki teniszlabdákat. Érezzük, ahogy játszunk vele. Onnantól egész estig nem ugatott.
Este valaki meg is kérdezte a vacsinál, hogy: "lehet, még mindig várja a csirkéket..." :)
Azóta sokszor csináltam már hasonló távolbahatást, és a siker nagyon rendszeres!
Köszönöm!"
