Szia Tas!

Kérted, hogy osszak meg intuíciós sztorikat, hát itt egy anti-történet, ami annak tanulságául szolgál, hogy hallgassunk az intuíciónkra, mert komolyabb, fatális eseményektől menthetjük meg magunkat.

Görögországban, egy öböl partján élveztem a napsütést, éppen ebéd után voltam, meglehetősen ellazulva. Csak néztem, ahogy a hajósok -helyiek és turisták- egymás után jönnek-mennek a tengeri csónakázásból.

Egy fiatal páron akadt meg a szemem, ahogy a két kisgyerekkel mennek le a vízhez. Valami miatt rátapadt a szemem erre a családra, és egy nagyon erősen rossz érzés fogott el. Még nem tudtam miért.

Majd amikor beültek a csónakba mentőmellény nélkül, azonnal felpattantam, mert összeállt a kép, és biztos voltam benne, hogy ebből baj lesz. Aztán inkább nem rohantam oda, nem kiabáltam oda, mert már sokszor rámszóltak, hogy ne avatkozzak bele mindig mindenbe. Inkább a fiamnak adtam kiselőadást, hogy "na ezt nem szabad csinálni".

A rossz érzésem mégsem múlt el, majd amikor kb. 2 óra múlva több mentőautó érkezett a partra, újra felerősödött bennem a kép, hogy az egyik gyereknek baja lett. El is mentem a helyszínről, kavarodtak bennem az érzések és a gondolatok.

Másnap a helyiektől megtudtam, hogy a kishajó felborult, és az egyik gyerek elsüllyedt. Tudom, nem egy vidám történet, de nagyon mély nyomot hagyott bennem. Tanulságként szeretném mindenkinek átadni ezt a tapasztalatot, mert igenis hallgassunk az intuíciónkra, hiszen akár életet is menthet!

Hamarosan írok még történetet, mert van még pár, csak kérted, hogy legyek rövid, és hát így sikerült.

Szia,

Emese