Pszichoinformatika

A végtelen tudat ismeretlen területei.

INDIGÓK

2018. október 09. 13:34 - Bognár Tas

AZ INDIGÓJELENSÉG EGY AURALÁTÓ SZEMSZÖGÉBŐL

Bár az indigó-jelenség mára már szinte elcsépelt témának számít, mégis érdemes minden szülőnek elolvasni auralátó szakértőnk tényfeltáró cikkét, hiszen azon túl, hogy számos tévképzettől mentesít minket, emellett kiderül, hogy kezdetekben minden gyermek indigó. Sőt, még mi, felnőttek is indigókék aurával kezdjük gyermekkorunkban, de csak nagyon kevesen maradunk azok ténylegesen!

indigo.jpg

Mindannyian indigókként kezdjük, ám kevesen maradunk azok

Gyakran hívnak lelkes szülők, hogy nézzem át gyermeküket, mert erős a gyanú, hogy csemetéjük egy igazi indigó. Jogos a feltételezésük, hiszen -mint mondják- szinte minden indigókra jellemző jelenség elmondható kedvencükre. Mint kétgyermekes auralátó családapa, pontosan tudom milyen helyzetben vannak gyermekes „sorstársaim”, megértem lelkesedésüket, de általában kettős választ vagyok kénytelen adni: igen, biztosan indigó a gyermek, de nagy valószínüséggel mégsem marad az egész életében, hiszen mindenki indigóként éli le első pár évét, de a társadalomnak csak 1-2 ezreléke marad indigó felnőtt.

Ennek némileg ellentmond Lee Caroll „Indigó gyerekek” c. könyve, mely szerint ’73 után az újszülöttek többsége az újgenerációs, földmegmentő indigóként csöppen földünkre. Teljesen megcáfolni nem tudom, hiszen lehet, hogy mind az észak-amerikai földrészre születtek, de Magyarországon biztosan állíthatom, hogy rendkívül ritka a pubertáns kor utáni indigó. Természetesen ez nem csak Magyarországra jellemző, hiszen ázsiában éltem 5 évet 7 országban, európában is jártam 6 országban, és mindenhol ugyanaz az indigó helyzet, mint Magyarországon: rendkívül ritka jelenség.

Mindezektől függetlenül szükséges megemlíteni, hogy mivel minden gyermek indigó, ezért nagyon fontos lenne Őket az indigóknak megfelelően szeretni, nevelni, kezelni: partnerként, bölcsként, angyalként, világmegváltóként! Valóban minden gyermek rendelkezik az indigók rálátásával, bölcs kritikájával, angyali szeretetével, és ha partnerként kezeljük Őket, akkor valóban nagyon sokat tanulhatunk Tőlük, és Ők is Tőlünk. És mivel ez a korszak, a „legszebb évek” általában csak nagyon rövid ideig tart, tényleg mindannyiunk számára fontos lenne gyermekünkre való ráhangolódás, együttlét, szeretet, tisztelet és tolerancia.

 

Az igazi indigókról

Ez a sorozat egy indigó felnőttről készült, aki a Japánból származó Reiki típusú kézrátételes gyógyászattal kezelte magát mindössze 15 percig (ezért látszik a középső képen a kezelés közben zöldes, gyógyító energia). Az indigók általában alternatív, fejlettebb hozzáállással viszonyulnak elavultabb sémáinkhoz. Számukra teljesen természetes, hogy energiával gyógyítanak, felsőbb entitásokkal kommunikálnak, alternatív energiákat kutatnak, őszinteségről és szeretetről beszélnek. Ezzel viszik előbbre a világot minden szinten: a gének tudattal való átprogramozásától kezdve az egyén és a társadalom minden aspektusán keresztül a kozmikus változásokig. Emiatt azokkal a kapcsolatokkal általában konfliktusba keverednek (szülők, tanárok, barátok stb), melyek tudtukon kívül még a régi sémákhoz ragaszkodva próbálják a változó világ fejlődését visszatartani. Tehát az előző mondat az indigóknak is szól: az indigók környezete nem tudja a régi sémákhoz való ragaszkodása közben, hogy mit csinál igazából. Ha tudják is, akkor pedig nagyon nehezen válnak meg tőle.

Az indigók feladata a harmónia megtartása érdekében az, hogy ezeket az új megoldásokat ne tüntetve, konfliktust generálva próbálják beépíteni a régi társadalomba, hanem inkább saját életén keresztül példamutatással értesse meg az új sémák létjogosultságát. Tehát inkább iratkozzon be jógára, ahova biciklivel megy, hogy megmutassa a kocsiban és a tévé elött ülő szülőknek, hogy mindezek valóban alkalmazhatóak, és jók.

 

Az indigók egyik gyengesége a kommunikáció

Bár alapvetően konfliktuskerülőek, de egyenlőre az indigók még nem tudják diplomatikusan kezelni azokat a konfliktusokat, melyek mély igazságérzetüket sértik. Egyetlen módon segíthetünk ezen a problémán: ha meghallgatjuk Őket, és partnerként elgondolkozunk azon, amit mondanak. Rendkívül intelligensek, így a közös gondolkodással saját problémáinkon is segíthetünk valószínűleg, de gyakran az indigók naív, túlszárnyaló ötleteit is segíthetjük „földi” keretek közé terelni, hogy azok ténylegesen megvalósulhassanak. Nem ritka, hogy egy indigó grandiózus ötletével előáll, mely alapjaiban tökéletes, de gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Nekünk, „földieknek” a dolgunk az, hogy megértsük a lényeget, és segítsük azt gyakorlatilag kivitelezhetővé transzformálni. Tehát az alap kulcsszavak az indigókkal való együttműködésben: szeretet, nyitottság, partneri viszony, tolerancia, őszinteség. Mindezek hiányában ahelyett, hogy tanulhatnánk Tőlük, még rosszabbá fajulhat a helyzet: kezelhetetlenné válnak. Ilyenkor hiperaktivitásuk erősödik, kommunikációjuk a negatív és antikommunikatív formát veszi fel, és gyakorlatilag elveszítjük a lehetőséget, hogy együttműködve ritka kincset adhassanak kezünkbe. Ehelyett csak problémát fognak okozni, önszántukon kívül.

 

Betegségre való hajlamuk nincs

Mégis, nagyon könnyen tudnak tüneteket produkálni, ha nem akarnak éppen iskolába menni. Tudatuk igen erősen teremtő, főleg saját testük tekintetében, ezért ha valami miatt nem érzik jól magukat lelkileg/tudatilag, az pszichoszomatikusan azonnal meglátszik testükön is. Ám azt állíthatom, hogy az indigót legkönyebben -aurájától függetlenül- arról lehet felismerni, hogy nincs betegségre való hajlama. Természetesen átesik minden gyerekkori betegségen, de a későbbiekben semmi nem gátolja, hogy kivitelezze küldetését.

Azért itt meg kell említsek egy hozzá nem értő, nem auralátó szakbarbárt, akit auralátó kollégáim hasonlóképpen kinevettek a kezdetekben, majd elszörnyedtek, amikor őket is tömegesen keresték meg aggódó anyukák a cikkre ( http://www.harmonet.hu/cikk.php?rovat=26&alrovat=30&cikkid=9030) hivatkozva, hogy „az indigók tényleg betegek, és korán halnak?” A cikket író, ám az aurához és az indigó témához abszolút nem értő hölgy írásából kiderül, hogy éppen a régi sémákat folytató generációba tartozik, aki kijelenti, hogy az indigókat „figyeltetni” kell, és a legjobb, ha nem is szülünk ilyen gyerekeket!!! Kijelenti, hogy „nem zsenik az indigó színű gyerekek…hanem betegek. A szülő képtelen nevelni őket, mert formálhatatlan, fegyelmezhetetlen gyerekek….ezek a gyerekek betegek! Jó lenne -mint írja-, ha a társadalom…más formában, más intézményi keretek között tanítaná őket.

És a hölgy (Ursinyi Julianna Ágnes) továbbmegy: „A megelőzéshez az kellene, hogy ne ilyen gyermekek szülessenek, hogy -alig önző okokból- egészséges életvitelt folytassunk, és a pihenőidőt valóban pihenéssel töltsük el.

Remélem szülőtársaim minden bizonygatás nélkül elhiszik egy auralátó családapának, tanítványainak és kollégáinak, hogy az indigók nem halnak korán, nincs betegségre való hajlamuk, de nagyon betegnek tűnhetnek egy kiöregedett generáció begyepesedett szemszögéből. Az indigók legalapvetőbb tulajdonsága, hogy betegségre való hajlamuk nincs, maximum tüneteket képesek produkálni a környezettel való konfliktusok kereszttüzében!

 

Az indigók küldetése

Nehéz dolguk van! Bemegy az indigó a templomba, és ez dicséretes. Ám eközben a tömeg álszentségén kiakadva rákapcsolódik a „közvetlenre”, majd a templomból kimenet megjegyzi, hogy „hangot hallottam, aki megértett, meghallgatott”, és a közönség ugyanúgy akaszt rá kényszerzubbonyt, ahogy Jézust szögelték fel egy darab deszkára.

Bognár Tas – 2010 Június - Astronet

 

 

Szólj hozzá!
Címkék: cikkek

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichoinformatika.blog.hu/api/trackback/id/tr4614291181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.