Pszichoinformatika

A végtelen tudat ismeretlen területei.

A FELELŐSSÉG MINT TANULT ERÉNY

2018. október 09. 13:12 - Bognár Tas

A FELELŐSSÉG MINT TANULT ERÉNY

Tetteinkért felelősséget vállalni nem velünk született tulajdonság, sokkal inkább egy tanulandó emberi erény, melyet nem adnak aranytálcán ingyen. Legtöbbször némi szenvedéssel, gondolkodással, tudatossággal kifejlődő rendkívül hasznos tulajdonsággá válhat, mely megszabadíthat felesleges frusztrációktól, ha már preventíve alkalmazzuk. Különböző fejlettségi szinteket ismerünk, melyek különböző megoldásokkal hamarabb elérhetőek.

A felelősség kialakulása: élethelyzetekből való tanulás eredménye

parental-responsibility.jpg

A felelősség nem más, mint vállalni a következményeket, előre, vagy utólag. A karma, avagy az ok-okozati összefüggés alapszintű megértése nélkül csak szenvedéssel alakul ki a felelősség, márpedig ki akar szenvedni? Nyilván minden kedves olvasó -velem együtt- tapasztalja átgondolatlan döntésekből adódó okoknak negatív következményeit. Ezek általában abból adódnak, hogy egy adott tetthez szükséges ismeretünk még tapasztalat hiányában nem áll rendelkezésünkre.

A felelősség kialakítása: ismeretlen helyzetekben való tudatos elmélyedés

Gyermekkorban egy kutya, kamaszkorban egy év külföldi élet, felnőtt korban egy hivatás vagy egy gyerek is ki tudja hozni az emberből a szunnyadó felelősséget.

Ki tudjuk alakítani a felelősségérzetet úgy, hogy annak még gyermekünk is kifejezettem örül. Amikor lányom kapott egy kiskutyát nyolcadik szülinapjára, eszméletlen boldog volt! Viszont tudattuk vele sokszor, heteken keresztül, hogy mire is vállalkozunk. Mindannyian, közösen! Tudtuk, hogy nyaralásokra el kell majd vinnünk, és hogy gyakorlatilag egy új kisgyermeket vállalunk a már meglévő kettő mellé. Felelősségteljes döntés volt, mégsem volt teljesen profi: ha tudtuk volna hogy a mini pincser milyen idegtépően hiperaktív...

Kamaszkorban sok mindennel elő lehet segíteni a felelősségérzet kialakulását, mint például egy hosszabb külföldi munkavállalás. Rá kellett jönnöm, mekkora felelősség a ruhák kimosására gondolni, bevásárolni... elkezdtem értékelni szüleim munkáját, mind az apai családfenntartást, mind az anyai háztartás-vezetést.

Felnőtt korban egy gyermek születése teljesen megváltoztatja a felelősségről korábban alkotott fogalmunkat. Édesanyám a rossztettekre remegve csak annyit mondott: „majd meglátod, ha szülő leszel...”. Igaza volt! Hiszem, hogy ha nincs valaki vagy valami az ember életében, ami igazán fontos, addig a teljes felelősségérzetet, ami már teljesen ösztönös, nem ismerheti meg részleteiben, idegsejtig hatolóan. Ahogy a róka mondja a Kis Hercegben: „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”

Különböző szintjei a felelősségvállalásnak:

Tudattalan: nagyon ritkán gondolkozik el azon, hogy a számára vagy környezetésre negatív hatással bíró dolgok igen gyakran saját tetteinek következményei. Az ilyen emberek élete általában frusztrációval teltek, borúsak és gyűlölködőek, másokra mutogatnak. Irigységük a koncentrációjukat mások sikerességére irányítja negatív módon, nem saját sikertelenségük okait és okozatait elemezgetik, ezért nem jutnak egyről a kettőre.

Kezdő: tetteiért, gondolataiért utólag nemcsak vállalja a következményeket, és elismeri hibáját akármilyen százalékban is, de még tudatosan vissza is gondol milyen tettek vezettek ide pontosan. Ehhez tudatosan kell elemeznie a szituációt, akár egész gyermekkoráig visszavezetve. Hátulütője lehet, főleg kék aurájú emberek esetében, hogy olyan dolgok miatt is önmagát hibáztatja, amik teljesen természetesek. Például, ha egy 8 éves gyerek a kint hagyott pénzből lopkod, abban hibás a szülő, hogy a „mézesmadzagot” kint hagyta látható helyen, de abban nem hibás, hogy a 6-10 év közötti gyerekek 95%-a kipróbálja a lopást (kutatási eredmény alapján objektív tény). Ez természetes, ezen nem kell rágódnia, nem kell magában a felelősséget keresni, mondván: „hol rontottam el???”. Ez esetben már kettéválik az, hogy miben voltam felelőtlen, és mi az, amiről nem tehetek, hanem a dolgok természetére felírható.

Haladó: aki előre gondolkozik tetteinek következményein. Ha ad ajándékba kutyát gyermekének, előre alaposan át kell gondolnia olyan dolgokat is, amikről még fogalma sincs: eléggé érett a 8 éves gyermek ahhoz, hogy télen hajnalban is levigye a kutyát? Nem. Akkor vállalom a felelősséget, hogy néha nekem kell majd levinnem, vagy ha ez nem megy, akkor nem vállalom a kutyát. Ez a típus sokkal ritkábban ütközik felvállalhatatlan élethelyzetekkel, ez által szabadabb és kiszámíthatóbb az élete.

Nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy valaki tudatlan, kezdő, haladó vagy egyéb, hiszen ez egyéni szituációk, és az ahhoz való hozzáállásunk függvénye, illetve mindenki minden szintet magában hordoz.

Bognár Tas - 2010. Március

 

Szólj hozzá!
Címkék: cikkek

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichoinformatika.blog.hu/api/trackback/id/tr4914291175

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.