Pszichoinformatika

A végtelen tudat ismeretlen területei.

Hivatás megtalálása és megteremtése

2016. augusztus 21. 15:55 - Bognár Tas

Kedves Tas, küldök két sztorit, ezek történnek most:)

1)

A tavaly augusztusi bakonysági táborban adtad át a tudatos teremtés technikáját, és bevallom őszintén, olyanokat súgtak a kis agymanóim, hogy "na persze", meg "nekem ez úgyse fog összejönni", stb. Aztán karácsonykor, december 25-én, a különösen erős teliholdkor aztán mégis csak előkerestem a füzetet. Nagyon szerettem volna ugyanis elmenni a thaiföldi 3 hetes körtúrára, de nem voltak meg hozzá az anyagiak.

Elhatároztam, hogy a következő évben én is részt veszek a túrán, de legalábbis valami jó meleg helyen töltöm a tél egy részét. Elvégeztem a leírtakat, és azt kértem, hogy legyen meg az anyagi bázisom az útra. "Áldozatnak" azt ajánlottam fel, hogy segítek valakinek egy konkrét projektben, aztán nem is nagyon foglalkoztam az egésszel.

Január végén aztán kaptam egy emailt - projekt jellegű munkára kerestek valakit egy multihoz, 3 hónapra. Az esélytelenek nyugalmával készítettem el a beugró feladatot, csak azért, hogy az, aki beajánlott, ne érezze rosszul magát, hogy meg sem próbálom. Legnagyobb meglepetésemre a második körbe is bekerültem, és egyszer csak egy állásinterjún találtam magam, egy ügynökségnél, aki ki akart közvetíteni a munkára. (Szabadúszó vagyok, így nem okozott problémát, hogy bevállaljam).

Akkor már sejtettem, hogy ennek köze lehet a teliholdas dologhoz, és amíg a főnök kiment az interjú előtt valamit elintézni, tonglennel kiderítettem, hogy hogy is állunk, mit szeretne tőlem, és mennyire fontos ez az egész projekt a cégének. Az jött le, hogy egyáltalán nem ez a legégetőbb problémája, és örül, hogy végre talált valakit erre a munkára, aki valamennyire alkalmas és rugalmas is. És hogy a pénz nem akadály.

A sikeres interjú után bemondtam egy összeget, amit magam sem gondoltam komolyan (de legyen valamiből alkudni), és a főnök azonnal rábólintott. Még akkor sem hittem el, amikor már a multi irodájában dolgoztam, hogy ezért a munkáért annyit kapok, amiből simán ki tudom fizetni a téli utamat, ráadásul az önéletrajzomban is elég jól fog mutatni ez a projekt.

Kemény 3 hónap volt, mert a korábbi munkáimat is megtartottam, heti 2 napot jártam be a céghez, a többi napon otthonról dolgoztam, egyszerre 2 "műszakban". Legközelebb azt is kérni fogom, hogy a dupla fizu ne feltétlenül majdnem dupla annyi melóval jöjjön, de hát ez volt az első "tudatos" teremtésem, a másodikban majd jobban fogalmazok:)

Közben az áldozatot is meghoztam, persze nem úgy, ahogy én azt elképzeltem. Egy ismerősömről kiderült, hogy mellrákos, és én kitaláltam, hogy majd energiakezelést adok neki. De ő erre nem tartott igényt, volt már kezelője. (Ma már egészséges egyébként). Akkor elengedtem az egészet, és azt mondtam, hogy ok, akkor jelenjen meg az, akinek tényleg kell a segítségem. Másnap rám írt a facebook-on egy ismerős, aki be akart vezetni egy terméket, és azonnal tudtam, hogy marketingtanácsokra és sajtóanyagra lesz szüksége. Így is volt, ráadásul még élveztem is a dolgot - az "áldozat" nem is teher volt, hanem öröm!

2)

Régóta szeretnék valamilyen saját projektet, amiben a tudásomat és a kapcsolatrendszeremet kamatoztathatom. Hónapokig törtem a fejem, de nem jutott eszembe semmi használható, olyan, amihez kedvem is lett volna. Ami iránt nem csak ideig-óráig lelkesedek. Hiába volt meg a "hivatás megtalálása" táblázat, egyszerűen nem volt meg az ötlet. Így hát egy ötletet kértem a teremtésben, amiből ki tudok indulni, amihez nem kell nagy tőke, és egy laptopról megoldható.

Egy-két héten belül meg is kaptam - egy programon vettem részt, amikor egyszer csak villámcsapásként jött az ÖTLET. Azóta kikértem hozzáértők tanácsát is, és megerősítettek, hogy arra, amit kitaláltam, van igény és újszerű is. (Kicsit féltem attól, hogy ez megint valami elborult hülyeség, ami csak engem érdekel). Sok munka lesz még ebben, de már beszerveztem több olyan embert, akikkel dolgozni akarok, és nagyon nyitottak.

Persze sok más dolog is történt - nem az évszázad sztorija, de tonglennel befogtam egy rémült kölyökkutyát, aki elszökött és fejvesztve futkosott az autók között. Megkértem, hogy jöjjön oda hozzám és engedje meg, hogy elolvassam a nyakörvén a telefonszámot, így vissza tudtam juttatni a gazdájához.

Köszönet a tudásért, amit megosztasz!

Üdv,

Krisztina

Szólj hozzá!
Címkék: teremtes

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichoinformatika.blog.hu/api/trackback/id/tr6511070292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.