Kedves Tas!
Kérted, hogy a tanítványok osszák meg veled intuíciós élményeiket, hát itt az én történetem:
Röviden: megéreztem unokám létét, megéreztem, hogy a lányomnak gyermeke van, és a továbbiak még inkább meglepőek voltak a számomra...
Egy könnyfakasztóan unalmas és introvertált vasárnap jött a kommunikációs pingpong mester lányom látogatóba, és mielőtt az információs cunamival védtelen arcomat újra verbális masszázzsal illette volna, következetesen orvosoltam volna a problémát egy ilyen alkalmakra bevetett pohár borral, hátha lenyugszik.
Most először történt meg, hogy nem éreztem jó ötletnek. Hirtelen beugrott, hogy gyermeke lesz, vagy már van is. Tehát egy cigi és bor most az unalmas vasárnapokhoz képest sem jó ötlet.
Odafordultam mint az elszabadult porszívó, és úgy rákérdeztem, hogy van-e gyereke, mint egy feszült harmadnapos buszsofőr.
A válasz természetesen igen volt! Erősen kifejezhetetlenül csodaboldog nagypapa lettem :)
És a végére a habos krém a történettortán: mikor megszületett az unokám, pont ugyanúgy nézett ki, mint ahogy hirtelen láttam!
Nagyon érdekes és felfoghatatlan, hogy az intuíció mennyire működik!
Üdvözlettel:
Nimród
