Kedves Tas!

Kérted, hogy osszak meg tapasztalatokat az online intuíciós tanfolyamod után. Eltelt egy kis idő, mire rávettem magam, és most is nagy néhány fontosabb történet jut az eszembe.

Mióta a nepáli osztott fókuszt rendszeresen gyakorlom vezetés közben, sokkal nyíltabb minden érzékszervem. Sokkal gyakrabban történik meg, hogy megérzem, ki fog az autópályán kivágni elém, tehát már előre lassítok, mert érzem, hogy előzni akar, vagy valami hülyeséget fog csinálni.

Gyakrabban érzem hol lesz rendőr, sebesség-ellenőrzés, vagy bármi, ami problémát okozhatna.

Erre egy jó példa: este mentem dombosabb, erdősebb utakon, és egy lefele lejtőn lett egy rossz érzésem, konkrétan megéreztem, hogy állatok fognak elém futni, ezért fékezni kezdtem ösztönösen. Pár másodperc után egy csorda futott keresztbe az úton. Biztosan beléjük hajtottam volna a lejtőn teljes súlyommal, ha nem hallgatok a megérzésemre.

Máskor pedig induláskor az volt az érzésem, hogy a szerszámkészlet nem teljes. Ezért átnéztem, és igazam volt, a keresztkulcs hiányzott egy kolléga figyelmetlensége miatt. Beraktam, elindultam, és aznap valóban szükségem is volt rá egy csere miatt. Ha ezt nem érzem meg, akkor a semmi közepén találom magam órákra talán.

Egy utolsó sztori, amiről igazából ez az üzenet megírása eszembe jutott: megéreztem egy balesetet előttem a pályán, ami még meg sem történt, így könnyedén el tudtam kerülni, hogy átmenjek az előttem levő három autón. Na ez azért érdekes, mert ugye említetted, hogy valójában bioradarok vagyunk, veszünk sokféle információt a tudatunkkal. Erre pár napja olvasom, hogy a Tesla kocsik már képesek előre hanggal jelezni, ha baleset fog történni...nyilván a lézeres radarjaikkal teszik ezt. Hát most úgy érzem magam, mint egy Tesla, csak nagyban :)

Azt biztosan állíthatom, hogy a technikák, amiket gyakorlok, életmentőek az utakon!

Legjobbakat!

Endre