Szia Tas!

Hálásan köszönöm, hogy a gyermekfoglalkozáson megtanítottad a lányomnak és a fiamnak használni az intuíciójukat, mert eszméletlen, hogy azóta mennyi minden történt, röviden össze se tudnám foglalni, csak néhány esetet leírok gyorsan...egyébként nagyon élvezi az egész család:

Fiam reggel álmából arra kelt kicsit sokkos állapotban, első mondata az volt: "Elszökött Kajszi" (Kajszi Barack a becsületes neve)...pedig ezt az ágyból nem láthatta, egészen biztosan megérzés volt, mert senki nem tudta, hogy ez valóban megtörtént! Keresgéltük, és tényleg megszökött Kajszi. Hozzáteszem, hogy előző este a fiam megkérdezte, hogy minden rendben a kerítéssel? Mondom "igen". És a kapu? Mondom "igen". Hát nem hallgattam a megérzésére, érezte, hogy valami nem lesz rendben.

Egy másik alkalommal a lányom kezdett el kicsit feszültebbé válni, és mondta a tesójának, hogy "Most már rakjunk rendet, ágyazzunk be...mert mindjárt jön haza anyu". Mondom Nekik, hogy nem kell rohanni, hiszen nem ilyenkor szokott hazajönni. A lányom csak hajtogatta, hogy DE, mindjárt jön haza...látszott a szemén, hogy nem viccel. Harminc perc múlva beállított a feleségem, a legnagyobb meglepetésemre, 3 órával korábban, mint kellett volna...hogy miért, azt nem részletezem...

Nem régen pedig vártunk egy könyvet, amit online rendeltünk meg. Egyszer csak a gyerek reggel azt mondja, ma fog jönni a könyv. Elég határozottnak tűnt, és kezdek már nem kételkedni abban, amit mondanak. Kérdezem, mikor? Mert nem mindegy! Azt mondja ebéd után. Ebből ugye azt gondolnánk, hogy délután egy körül...azonban az érdekes az, hogy aznap későn kezdtünk reggelizni, ezért délután fél négy körül estünk neki a pizzának. Miután megettük, csöngetnek, és jött a könyv! Pontban a tényleges ebéd után! Ettől már a hideg is kirázott...nagyon felemelő, egyben nagyon ijesztő is volt ezt átélni. Tudod, mint amikor álsz ott a könyvvel a kezedben, teljesen lefagyva, és nem tudod hova tenni az egészet.

Tudnék még mesélni, de most ezeket volt időm leírni. És még mennyi minden lesz majd az életben...hihetetlen, de igaz...írok majd még!

Üdv!

Miki